Miért is szeret az ember főzni? Mert szeret enni, természetesen. De nemcsak emiatt. Általában, ha csak magunknak kell elkészíteni az ennivalót, akkor nem is nagyon főzünk, vagy olyasmit csinálunk, amivel nem veszítünk sok időt és energiát. De akkor miért (és mikor) is szeretünk főzni?


Szerintem azért szeretünk főzni, mert szeretünk adni: szeretetet, odafigyelést és a főzés is az adnivaló vágyunk egyik formája.
Ezzel a recepttel én is szeretnék adni: azoknak, akik valóban megkóstolják a szilvás sütimet, esetleg egy csésze kávéval a kezükben, ülve a kertünkben az őszies napsütésben, de azoknak is, akik nem. Nekik az ötletet, az érzést, az ihletet, és a mai győnyőrű őszi/nyári napot. "Hivatalosan" ma van vége a nyárnak…


A süti olyan gyorsan készül el, hogy ha éppen nincs valaki, aki miatt megcsinálnád, akkor is érdemes nekiállni. Tudni kell adni saját magunknak is.

Hozzávalók:

60 dkg nem puha szilva
25 dkg barna cukor
25 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 kiskanál sütőpor
4 tojás
10 dkg olvasztott vaj + még 7,5 dkg a tepsi kenésére

Elkészítés:
Egy 30-31 cm széles, kerek tepsibe megolvasztom a 7,5 dkg vajat és hagyom kihűlni.
A szilvákat kettévágom, kimagozom és a berakom a vajas tepsibe. Előre melegített sütőben sütöm 10-15 percig. A pontos időt nem lehet megadni, mert változik annak függvényében, hogy mennyire érett a szilva. Az a fontos, hogy ne maradjon a szilva nyers, de erre is kell figyelni, hogy ne süssük túl, mert akkor nem lesz szép kerek a formája.
Amikor kész, akkor kiveszem a sütőből és hagyom kicsit kihűlni.


Közben elkészítem a tésztát:
A tojásokat felverem a cukorral, aztán lassan hozzáadom az előre felolvasztott és szoba-hőmérsékletig kihűlt vajat, a végén jön a liszt, amiben elkevertem a sütőport.
Ezt a masszát ráöntöm a sült szilvákra és betolom a sütőbe, ahol 20-25 percre (vagy tűpróbáig) hagyom 180 fokon.


A kihűlt sütit átrakom tortatányérba, úgy, hogy az alja (a szilvák) a tányér tetejére kerüljön.