Még egy bánica. Most birsalmasajttal is :)

November van! Már Neli cica is inkább bentről szemléli az eseményeket :)
November a tizenegyedik hónapunk, a római kalendárium szerint a kilencedik, innen a neve is: "novem" latinul kilencediket jelent.
Egy valami miatt szeretem, annak ellenére, hogy ilyenkor már hideg van és korán sötétedik: a sült tök és a fahéj illat miatt, ami ilyenkor gyakori itthon... Megint egy bolgár klasszikus, a sütőtök rétes, "tikvenik".

Tudom, ez volt ráírva annak idején a befőttes üvegre, hogy ZAKUSZKA. De ez tévedés. "Zakuszka" reggelit jelent, és gondolom ez volt a fantázianév, amivel a szoci időkben exportáltak Bulgáriából.

"A spanyol kultúrát sokkal inkább a kávéházakban találjuk, mintsem az egyetemeken"
Miguel de Unamuno

Ahogyan számomra a narancs illat mindig is Karácsonnyal kapcsolatos, így a sült paprikának pedig "kora ősz" illata van, olyan vényasszonyok nyárias hangulatot idéz bennem.

Őszintén szólva számomra mindig kicsit rossz érzés megfőzni a friss paradicsomot. Beledobni a forró vízbe egy sárgarépát egyáltalán nem okoz nekem lelkiismeret furdalást, de a paradicsommal más a helyzet, valahogyan mindig sajnálom megfőzni… A friss paradicsomból elkészült leves íze viszont majd kompenzálja a lelki gyötrelmeimet főzése közben.

Ez a hires tzatzikinak a leves változata.
A tipikus nyári leves Bulgáriában.

Mi hiányzik nekem késő nyáron itt, Magyarországon (a hegyeket és a tengert leszámítva)? A sült paprika illata, ami ilyenkor terjed a szófiái (és nem csak a szófiái) utcákon. Imádom!

Ha fel kell sorolni a kedvenc foglalkozásaimat, a meggylekvár készítés biztos szerepelne a listámon, nem is az utolsók között.
Amúgy is szeretem, de legjobban, amikor anyukámmal együtt csinálom, az ő konyhájában.

"Arrêtez la terre, je veux descendre"
"Állítsátok le a világot, szeretnék leszállni" és nyugiban megvacsorázni...

Amíg próbálok feldolgozni a korzikai élményeket, végre kipakolni a bőröndöket, végigolvasni a e-mailek hosszú listáját, ami összegyűlt a tíz nap alatt, amikor nem néztem internetet (nagyon jó volt!), fölhívni a barátokat: "Igen, vissza, nagyon jó volt... nem, az idő nem annyira, hát ők fürödtek, de nagyon hideg volt a tenger, stb.", szóval amíg próbálok visszarázódni a mindennapokban, addig is enni (és most már főzni is) kell.

Nem nagyon szeretek rántani: utána órákon keresztül a szomszédok is tudják mit ebédeltünk, a tűzhely is csupa olaj és maga a szakácsnak is, azaz nekem ugyanaz az "illatom" van, mint annak, ami a tányérban van.

Tavasz van! Tavaszvan tavaszvantavaszvan!

Előre szólok: zöld hetet tartok a konyhámban :)
Remélem most nem vágtok ilyen arckifejezést, mint Georgi, amikor közöltem ezt vele…

Ez a recept Nehár nénié. Ő pedig anyukám fiatalkori barátnője, de török, most már kb. 40 éve lakik Isztambulban. Ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a recept ABSZOLÚT hiteles és abszolút török:)

A bulgur után mi más jöhet, mint a csicseriborsó!?
Imádom! Ha rajtam múlna, én csak beáztatnám vízbe, amíg megpuhul és ennyi: nyersen eszegetném.
És közben hangosan mondogatnám egyfolytában a nevét magyarul: csicseriborsóóó, csicseriborsóó, csicseriborsó…
Olyan jól hangzik, nem?!

Ma egy barátnőmmel találkoztam, aki éppen Isztambulból jött vissza. Felsorolta nekem milyen helyeken járt, milyen színeket látott, milyen illatokat érzett, milyen fűszereket hozott…

Annyira hideg van, hogy szívesen maradnék a sütő mellett akár egész nap.
De ha még sincs annyi időd, akkor az egyik kedvenc uzsonnámat/könnyű vacsorámat ajánlom a figyelmedben.
Gyors, finom és egészséges: 30 perc a meleg sütő mellett :)

Jó étvágyat!

Az "après-ski" nem csak jól bélelt hótaposót jelent, hanem egy fajta szociális életet, ami leginkább az Alpokban síelőkre jellemző: megállni egy italra a pálya melletti rélais-ben (fr.) / hütte (ném.) / olaszul nem is tudom hogy hívják ezt a hangulatos kis faházat/menedéket, ahol becsúszik egy rövid, mielőtt te is lecsúszol a pályán a felvonó-záráskor.

Ne kérdezd, hogy mi a neve, mert nem tudom. Azt tudom csak mondani, hogy mi van benne, és hogy nagyon finom lett. És azt is, hogy elkészíteni gyorsan és könnyen lehet. Úgyhogy kitaláltam neki egy külön kategóriát: "slow food gyorsan".

Nálunk a feta sajtnak "szirene" (сирене) a neve.
De erre, hogy mi a viszony a szirene és egy bolgár között, majd máskor kitérek. Most tényleg nem dumálok tovább, itt a recept.
Ez egy előétel, kb. 15-20 golyócska lesz belőle, attól függ mekkorára csinálod. Én olyan koktél paradicsom méretűre formáltam meg.

Nem mindig kell/lehet egzotikus vagy bonyolult ételeket főzni. Néha nagyon gyorsan kell valami ebédet vagy vacsorát összedobni. Sőt, néha bevásárolni sincs időd…
Ez a posztom egy ilyen napról szól, amikor kinyitottam a hűtőt és ott egy káposzta állt magányosan, csak egy paradicsom konzerv társaságában :)

Rég nem volt vendégség nálunk, úgyhogy most dupla lelkesedéssel készültem a szombati vacsorára.
Kint sütött a nap, Neli kinyúlt a padlón, szürcsöltem a kávémat és még egyszer felsoroltam a fejemben az esti menüt, végiggondolva mivel érdemes kezdeni az előkészületeket.

A nevelésemet a 70-es és a 80-as években kaptam (szocialista Bulgáriában). Talán azért van az, hogy valahol mélyen magamban még küzdök azoknak a "szoci" időknek egyik közhiedelem szellemével, miszerint a főzés idővesztegetés, a nők pedig, akik sok időt töltenek a tűzhely körül - unalmas háziasszonyok.

Ma, szerdán, 15 óra 19-kor azt gondolom, hogy szerencsés vagyok.
Azért, mert ma, szerdán, 15.19 órakor a gőzölgős délutáni kávém mellett otthon üldögélhetek és gyönyörködhetek a hóesésben. A hóesésben csendes boldogság van, ami belém is átkerül.

Nézve a képeket felmerülhet bennetek az a kérdés, hogy mit is keres ez a (rhodopei) paraszt takaró a gyönyörű budapesti konyhánk közepén?! Mi több ilyen romantikus gyertyafény kíséretében… Az ok nem áramszünet, meg ízléshiány sem és néhány nappal ezelőttig én magam is nagyot néztem volna. Semmi ellenvetésem nincs a rhodopei takaró ellen, nagyon jól melegít és különben is Bulgáriában a "Rhodopei Takaró" fogalom és minden családban illik, hogy legyen legalább egy! :)

Néha szeretek hosszasan lapozni mindenféle szakácskönyvekben, néha pedig belevágok a főzésbe semmi különös előkészülés, sőt ötlet nélkül. A másik eset általában úgy zajlik, hogy kinézek az ablakon, benézek a hűtőbe és megvan az ötlet. Most is így történt.

Nem tudom, hogy nevezzem - hagyomány?, intézmény?, de ez a vasárnapi reggelink valami ilyesmi számunkra. Minden vasárnap reggel, a kötelező kávé után, rögtön feltúrom az ujjaimat: 3 tojás, 25 deka liszt … tudniillik már nem is mérem az anyagokat. De ma, a Tiszteletedre megteszem!