2011. március 02.
Jó étvágyat!
2011. február 28.
Az "après-ski" nem csak jól bélelt hótaposót jelent, hanem egy fajta szociális életet, ami leginkább az Alpokban síelőkre jellemző: megállni egy italra a pálya melletti rélais-ben (fr.) / hütte (ném.) / olaszul nem is tudom hogy hívják ezt a hangulatos kis faházat/menedéket, ahol becsúszik egy rövid, mielőtt te is lecsúszol a pályán a felvonó-záráskor.
2011. február 13.
Megint eltűnt a nap és eljött a hideg…
A narancsos csokis íz szerintem nagyon is tud segíteni türelemmel és jó kedvvel túlélni ezeket a - remélem - utolsó hideg napokat.
2011. február 10.
Nem mindig kell/lehet egzotikus vagy bonyolult ételeket főzni. Néha nagyon gyorsan kell valami ebédet vagy vacsorát összedobni. Sőt, néha bevásárolni sincs időd…
Ez a posztom egy ilyen napról szól, amikor kinyitottam a hűtőt és ott egy káposzta állt magányosan, csak egy paradicsom konzerv társaságában :)
2011. február 06.
Rég nem volt vendégség nálunk, úgyhogy most dupla lelkesedéssel készültem a szombati vacsorára.
Kint sütött a nap, Neli kinyúlt a padlón, szürcsöltem a kávémat és még egyszer felsoroltam a fejemben az esti menüt, végiggondolva mivel érdemes kezdeni az előkészületeket.
2011. január 31.
Csirpán egy városka Közép Bulgáriában. Sose voltam ott, a nevéről két dolog jut eszembe: az egyik kedvenc bolgár költőm ott született 1878-ban, a másik pedig egy finom étel, amit némi átalakítással, gyakran csinálok télen.
2011. január 29.
A nevelésemet a 70-es és a 80-as években kaptam (szocialista Bulgáriában). Talán azért van az, hogy valahol mélyen magamban még küzdök azoknak a "szoci" időknek egyik közhiedelem szellemével, miszerint a főzés idővesztegetés, a nők pedig, akik sok időt töltenek a tűzhely körül - unalmas háziasszonyok.
2011. január 26.
Ma, szerdán, 15 óra 19-kor azt gondolom, hogy szerencsés vagyok.
Azért, mert ma, szerdán, 15.19 órakor a gőzölgős délutáni kávém mellett otthon üldögélhetek és gyönyörködhetek a hóesésben. A hóesésben csendes boldogság van, ami belém is átkerül.
2011. január 15.
Mostanában nem volt kedvem írni.
Főzni továbbá is főztem, de nem számoltam be nektek: vártam az ihletet, hogy akkor csinálok posztot, amikor le tudok ülni és egy lélegzetvétellel meg tudom írni "az igazit"…
Rájöttem, hogy ezzel hibát követek el: az élet tovább folyik, főleg a konyhában…
2011. január 10.
Anyukám vendégségben van nálunk. Már amennyire vendégségben lehet egy ember, ha állandóan főz, vasal és nem hajlandó kijönni a konyhából, mert segíteni jött… De az anyukák ilyenek. Én pedig hirtelen, korom ellenére, gyerek lettem. És ha már gyerek vagyok, “megrendeltem” a kedvenc lekváromat, amit gyerekkoromban ("késői gyerekkoromban", mert csak akkor lehetett kapni narancsot a zöldségesnél) bőségesen kentem a reggeli palacsintámra.
2010. december 18.
Ma reggel a jövővel vagyok elfoglalva: a tűzhelyről otthonos "pékség" illat terjeng az egész lakásban, kint a friss hó szikrázik a napsütésben és a jövőre gondolok: hogy Dádi mindjárt fölkel, beleszippant a friss péksütemény illatába és ez a téli szombati reggel egy szép emlékként maradt meg majd benne. Persze nem ez az elsődleges oka annak, hogy dukatenbuhteln-t csinálok reggelire, hogy a lányomnak szép gyerekkori emlékei legyenek majd, hanem az, hogy kenyér nélkül maradtunk.
2010. december 16.
Térjünk a lényegre: közeledik a Karácsony! Én szeretem a karácsonyi ünnepeket, mert szeretem a rokonaimat, és oly ritkán látom őket, szeretem az ajándékokat és szeretek főzni!
2010. december 03.
Ma Dádi 16:16kor jött haza, kinéztem az ablakon, teljesen sötét volt. Ô is panaszkodott: sötétben megy el reggel, sötétben jön vissza. Neki is azt mondtam, amit magamnak mostanában gyakran mondogatok: kitartás!
Köszi az érdeklődésed.
Ide ird be az email címedet: